Magyar Radiológusok Társasága Kongresszusa

8. Szekció: Neuroradiológia

S08.03: A T1 hypointenz léziók osztályozása, és azok klinikai relevanciája sclerosis multiplexben

Előadó neve

Kocsis Krisztián, MSc

Előadó születési éve

1987

Előadó pecsétszáma/működési nyilvántartási száma

Előadó munkahelye

Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Radiológiai Klinika

Előadó telefonszáma

06305107709

Előadó e-mail címe

kocsis.krisztian@med.u-szeged.hu

Az előadás címe

A T1 hypointenz léziók osztályozása, és azok klinikai relevanciája sclerosis multiplexben

Szerző(k) neve és munkahelye

Kocsis Krisztián, Kincses Zsigmond Tamás
Szegedi Tudományegyetem, Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Radiológiai Klinika
Neuroimaging Research Group

Szekció

8. Szekció: Neuroradiológia

Bemutatás módja

Szóbeli

Témakör

intervenciós radiológia

Összefoglaló szövege

Bevezetés: A T1-súlyozott MRI felvételeken látható hypointenz léziók klinikai jelentősége ismert sclerosis multiplex (SM) betegségben. Hagyományosan ezen léziók (úgynevezett black hole-ok) meghatározásához Spin-Echo (SE) szekvenciákat használnak, viszont a Fast Spoiled Gradiens-Echo (FSPGR) szekvencia kiváló alternatívát jelenthet ebben.
Módszertan: 79 sclerosis multiplexes betegről készültek T1 (SE, ill. FSPGR) és FLAIR felvételek. A felvételeken a léziókat manuálisan szegmentáltuk (kézzel körbe rajzoltuk), majd a léziók medián intenzitásának meghatározása után K-átlag klaszterezéssel csoportosítottuk azokat a különböző szekvenciákon mért intenzitás értékeik alapján. Ezt követően az ily módon klaszterekbe sorolt léziók standardizált intenzitás értékeit összehasonlítottuk a fehérállományi intenzitás értékekkel (Z-score), valamint megvizsgáltuk, hogy az egyes klaszterekbe sorolt léziók összefüggenek-e a betegség súlyosságát leíró klinikai paraméterekkel (korreláció analízis).
Eredmények: K-átlag klaszterezéssel a léziókat 2 csoportba lehetett sorolni. Az #1 klaszterben az FSPGR szekvencián a léziók 100%-ának, míg az SE szekvencián a léziók 69%-ának volt Z=2.3-nál magasabb standardizált lézió távolság (a környező fehérállománnyal képzett kontrasztosság) értéke (p<0.05). A #2 klaszterben az FSPGR szekvencián a léziók 78.7%-a, míg az SE szekvencián a léziók mindössze 17.7%-a volt ezen határérték felett, így ezen léziók az SE szekvencián kevésbé voltak észlelhetők. A #2 klaszterbe tartozó (SE szekvencián kevésbé, FSPGR szekvencián jobban azonosítható) léziók száma szignifikánsan korrelált a Kiterjesztett Rokkantsági Állapot Skála (EDSS) pontszámaival (R=0.30, p≤0.006), illetve a betegség időtartamával (R=0.33, p≤0.002).
Következtetés: Kutatásunkban kimutattuk, hogy (I) a black hole-ok két különböző csoportba sorolhatóak a különböző szekvencián mért intenzitás értékeik alapján, valamint (ii) csak a környezetüktől még kevéssé elkülönülő léziók száma függ össze a klinikai paraméterekkel. Mindez hangsúlyozza az FSPGR és SE szekvenciák együttes szerepét a Sclerosis multiplexes betegek után követesében, illetve segít megérteni a black hole-ok betegségben betöltött szerepét.

Azonosító

S08.03

Fajta

Szabad

Státusz

elfogadva

Elfogadott bemutatás mód

szóbeli

Előadás fájl jóváhagyás

nem rendelkezett róla

Előadó

5734

Kezdete

17:25

Vége

17:35

Szerző mező (örökség)