Magyar Radiológusok Társasága Kongresszusa

1. Szekció: Intervenciós radiológia

S01.07: A radioembolisatio hazai bevezetése; kezdeti tapasztalataink 15 beteg kezelésével

Előadó neve

Dr. Bánsághi Zoltán

Előadó születési éve

1961

Előadó pecsétszáma/működési nyilvántartási száma

46102

Előadó munkahelye

SE Orvosi Képalkotó Klinika

Előadó telefonszáma

+36 30 900 4406

Előadó e-mail címe

zoltan.bansaghi@gmail.com

Az előadás címe

A radioembolisatio hazai bevezetése; kezdeti tapasztalataink 15 beteg kezelésével

Szerző(k) neve és munkahelye

Bánsághi Zoltán1, Czibor Sándor2, Kristóf Emese2, Bérczi Viktor1, Taba Gabriella3, Györke Tamás2
1: Semmelweis Egyetem, Orvosi Képalkotó Klinika, Radiológia Tanszék
2: Semmelweis Egyetem, Orvosi Képalkotó Klinika, Nukleáris Medicina Tanszék
3: Semmelweis Egyetem, Sugárvédelmi Szolgálat

Szekció

1. Szekció: Intervenciós radiológia

Bemutatás módja

Szóbeli

Témakör

intervenciós radiológia

Összefoglaló szövege

Előzmény
A radioembolisatiót (SIRT) 1992 óta (FDA engedély: 2002) végzik világszerte. A módszer lényege, hogy Y90-t (β-sugárzó) tartalmazó, kisméretű (20-60 µm) rezin/üveg szemcsét juttatunk szelektív vagy szuperszelektív katéterezés során a májtumor artériás ágrendszerébe. A terápiás hatásban a barchyterápia dominál, a mechanikus embolisatió csupán minimális szerepet játszik. A mai nemzetközi gyakorlatban a radioembolisatiót elsősorban HCC, CCC és mCRC, ritkábban egyéb metasztatikus májelváltozásokban (pl. neuroendocrin-, pancreas-, tüdőtumor áttétek) végzik. A beavatkozás sokszakmás, szoros kooperációban zajlik a nukleáris medicina, az intervenciós radiológiai, az onkológiai munkacsoportok között, a sugárvédelmi szolgálat bevonásával.
Módszer
Intézetünkben – Magyarországon elsőként és jelenleg is egyedüliként – 2018. december óta végzünk radioembolisatiót. A beteg SIRT kezelésre történő kiválasztása onkoteam döntéssel kezdődik: sebészileg nem ellátható, konvencionális onkoterápiás kezelésre rezisztens/alkalmatlan esetek kerültek beválasztásra. A kivitelezhetőség eldöntéséhez (lehetőleg hibrid) metszeti képalkotás és előzetes angiographia készül a tumor volumen/lokalizáció, valamint az artériás ellátás feltérképezésére. Ezeken túl a beavatkozás létrejöttének feltétele egy – a várható legjobb katéterhelyzetből – Tc99m izotóppal jelölt macroaggregat albumin beadását követően végzett teszt scintigraphia, mely során a máj-tüdő shunt megállapítása, illetve SPECT/CT-leképezéssel a majdan beadandó Y90-partikulumok várható depozíciójának „modellezése” történik. Szignifikáns extrahepaticus depositio esetén a beadási katéterpozició újratervezése/non-target ágak lezárása szükséges. A részecskékkel beadandó terápiás aktivitás számítása a korábbi, döntően hibrid képalkotó felvételek alapján történik. Mivel a sugárzó részecske az angiographiás beadása során nem látható, a részecskék injectálását frakcionaltan, glucose-oldatos átmosásokkal, illetve kontrasztanyagos kontroll töltések mellett végezzük. A beadott részecskék végleges depositióját a beavatkozás után PET/CT kamerával vizualizáljuk. Ezt követően 24 órás obszerváció és preventív gyógyszerelés kezdődik.

Eredmények
Összesen 15 betegen (7 nő, 8 férfi) végeztünk 16 beavatkozást máj malignitás miatt: CCC (N=6), mCRC (N=3), HCC (n=2), ocularis melanoma metastasis (n=2), here tumor metastasis (n=1), nyelvgyöktumor metastasis (n=1). Átlag (±SD) életkor: 56,5±16,1 év (tartomány: 20-75 év).
Technikai sikeresség: mind a 16 beavatkozás során a beadáshoz optimálisnak gondolt és előzetesen tesztelt katéterpoziciót el tudtuk érni; 2 esetben a target érpálya túltelődése miatt nem lehetett a teljes tervezett Y90 dózist beadni. Tizenhárom beavatkozás esetében csak a májba jutott el az Y90, 3 alkalommal extrahepaticus depositio (epehólyag, ligamentum falciforme, gyomor) is mutatkozott.
Metabolikus sikeresség: A F18-FDG-PET/CT-vel kontrollált esetekben (n=9) a metabolikus volumen SIRT előtt 26 ml és 1380 ml közötti értékeket mutatott, a SIRT kezelés után 3 hónappal a csökkenés mértéke 48,3% és 100% között mozgott; két esetben progresszió, 154%, illetve 554%-os volumennövekedés ábrázolódott. Hasonlóan változott ugyanezen esetekben a teljes-leasio-glycolysis értéke: a kezelés előtt 345-11576 volt, a csökkenés mértéke 49,8% és 100% között változott.
Szövődmények: Mortalitás: 1 beteg halt meg 30 napon belül a terápiával nem összefüggő okból (agyi áttét és cardiális esemény). Major szövődmény: 1 páciensnél alakult ki non-target embolizáció okán, gyógyszeres terápiára gyógyuló gastricus irradiatiós ulcus, 1 betegnél fejlődött ki 30 napon túl RILD. Minor szövödmény: Valamennyi páciensnél 3-8 óra időtartamú, terápiát nem igénylő postembolisatiós syndroma jelentkezett.
Az utánkövetés átlagos (±SD) értéke 8,4±6,9 hónap (tartomány: 1-21 hónap). Ez idő alatt 5 beteg halt meg az onkológiai megbetegedés progressziója miatt.

Konklúzió
A hazai bevezetés az eddigi tapasztalatok alapján eredményes volt. A nemzetközi adatokkal egybecsengve elmondhatjuk, hogy egyenrangú és sokszakmás együttműködés keretében, széles onkointervenciós terápiás fegyvertár részeként, gondos betegkiválasztás mellett, többféle tumortípusban lehet a radioembolisatió hatékony, személyre-szabott, pallíatív módszer, melyet szisztémas terápiával, illetve más, intervenciós onkológiai eljárásokkal is lehet kombinálni.

Azonosító

S01.07

Fajta

Szabad

Státusz

elfogadva

Elfogadott bemutatás mód

szóbeli

Előadás fájl jóváhagyás

nem rendelkezett róla

Előadó

Kezdete

10:10

Vége

10:20

XXX. Magyar Radiológus Kongresszus

On-line, 2021. június 17-19.